2015. december 25., péntek

2.Fejezet~ Kutatómunka

Justin Drew Bieber
16. November; Atlanta, Georgia, Amerikai Egyesült Államok

Néma csend telepedik le az egész társaságra. Mindenki azonnal terveket, kétségeket és hasonlókat szül az agyában. Tegnap este üldöztünk egy farkast az erdőben, de ma mégsem érezte egyikünk sem, hogy új lény lenne a közelünkben.
- Miből gondolod, hogy ő az?- teszi fel Adam a már engem is érdeklő kérdést.
- Elmesélte, hogy álmában üldözte valaki és van egy hatalmas, Ulfric seb van a karján. Tegnap érkezett a városba, akkor hallottátok a vonyítást is. De nem hiszem, hogy tudja mi is igazából.
- Pontosan- bólintok- meg kell tudni róla mindent.- állok fel.
- De mégsem támadhatjuk le azzal, hogy szia nem vagy véletlenül vérfarkas?- üti meg Gwen hangja fülemet, tele cinizmussal.
A lányra kapom tekintetem, ami villámokat lövell. Sosem tudja ez a nőszemély, hogy mikor kéne kussban maradnia. Gondolataim eluralkodnak rajtam és a levegőbe emelem testét. Csuklómra hirtelen egy kéz tekeredik, ami leránt maga mellé. A telekinézésből teljesen kizökkent így a lány a néhány méter magasból a földre esik. Íriszeim még mindig forrnak a dühtől és mikor meglátom mellettem ülő barátom kérlelő pillantását megforgatom őket.
- Még te sem védheted, meg mindig mindentől- tekintek Davidre.- Megkéne tanulnia viselkedni- teszek szemrehányást a testvérpár mindkét tagjának.
Idegesen pattanok fel és viharzok vissza szobámba, hangosan becsapva magam után az ajtót. Elegem van belőlük. Egy halk nyüszítést hallok az ágyam mellől, egyből odakapom a fejemet. Corso, a falka egyetlen „állata”, aki nem alakváltó. Cane corso kan kutyánk. Biztosan megérezte, hogy megint balhé volt. Leguggolok mellé és megsimogatom fejét. Fülemnek köszönhetően tisztán hallom, ahogyan a két bölverk üvölt egymással. Dave mindig megakarja menteni és védeni mindentől a húgát. De így sosem fog felnőni. Léptek közelednek felém. Nincs kedvem egyikhez sem. És már jön is a kopogás az ajtómon. Idegesen tépem fel a tárgyat és az előttem álló Mattre nézek.
- Mit akarsz?- morgok.
- Állj már le, JB- forgatja meg szemeit.- Remélem engem nem szándékozol kinyírni.
- Téged nem- nézek mélyen szemébe- úgysem sikerülne, pajzs vagy.- nézek rá flegmán, mire felnevet.
Látva, hogy nem veszem a poént befejezi a röhögést és vállával arrébb lökve lép be hajlékomba. Becsukom az ajtót és felé fordulok. Jobb szemöldököm felhúzva nézek rá. Leveti magát az egyik babzsákba és fekete telefonját nadrágja zsebéből előkapva kezdi el nyomkodni.
- Mi van már?- meresztem rá szemeit.
- Ugyan, Justin- röhögi el magát- mi bajod van?- néz bele mélyen szemembe.
- Semmi- forgatom meg szemeimet.- Közel kell kerülnünk hozzá.
- Hát majd Isa lebarátnőzik vele- beszél nyávogva legjobb barátom.
- Nem, én akarom megismerni.- szögezem le a dolgot.
Matthew felemeli mindkét kezét megadása jeléül. Hitetlenkedve megrázom a fejem.
- Mi sem észleltük, hogy ő az, nem csak te. Egyedül Alice, aki nem is farkas.- áll fel és mellém lép.- Jössz?- tart felém egy cigis dobozt.
Bólintok, majd kiveszek egy szálat a dobozból és egymás mellett haladva megyünk ki a teraszra. Levetem magamat a kanapé egyik felébe, meggyújtom a szálat és mélyet szívok a mentás dohányból.
Éjszakai órákban az újabb szál elszívásával ütöm el az időt.
- Menj aludni- lép mellém Isa.
Felé fordítom a fejemet, biccentek és aludni megyek. Felváltva őrködünk egész éjszaka, nehogy Aviva ámokfutásba kezdjen a környéken. Eddig még semmi sem történt egész éjszaka, lassan már a nap is kel fel, nem valószínű, hogy ilyenkor őrülne meg ismét. Az órára pillantva bizonyosodom meg az időről, 4:09am. Hát akkor alszom még pár órát.




17. November; Atlanta, Georgia, Amerikai Egyesült Államok

Reggel hét óra felé ébresztő idegesítő hangjára kelek. Már megint nem hagynak aludni, valaminek vagy valakinek mindig fel kell keltenie. Nem túl jó kedvvel lépek ki a nappaliba, majd a konyhába megyek. Az asztalnál ül a két lány, valamint Adam, akinek barátnője gondosan befészkelte magát a fiú ölébe. Matthew, pedig Isa kezét szorongatva fekszik az asztalon. Leülök az egyik szabad helyre a fiatal srác mellé és én is elkezdem inni a reggeli kávémat. Teljes csendet Jon zavarja meg, amikor beront a konyhába, futva, David pedig őt kergetve. Az asztal körül kezdenek kergetőzni, kettőjükben több energia van külön-külön, mint bennünk, négyünkben együttvéve így reggel.
- Dave mi a faszt művelsz?- nyög fel nehezen a húga.
- Leöntött- üvölt fel és hirtelen megáll.
- Valahogyan fel kellett, hogy keltselek- forgatja meg szemeit az üldözött.
- Na de így?- tárja szét karjait az üldöző, majd képességét bevetve láthatatlanná válik.
- Már megint kezdi- rázom meg fejemet hitetlenkedve- Joe kezdj el félni.
Szeret visszaélni a láthatatlansággal, főleg ilyenkor. Fogadni merek, hogy készül valamire a nem túl finom ébresztés miatt. A másik pillanatban már egy a levegőben közlekedő mustáros üveget veszek észre, miután a tubus tartalmának valószínűleg nagy része Jon arcán landol. Megunom a két óvodás veszekedését és inkább kimegyek a teraszra. Leülök és a dohányzóasztalon hagyott dobozból magaménak nyilvánítok egy darabot és rágyújtok. A cigimet elnyomva nagy nehezen ráveszem magamat a készülődésre és pár perc alatt már készen állok az ajtóban.
- TrebleM! Gyere már!- verem az ajtófélfába a fejem, mivel még mindig haját állítgatja, pedig még Dave is felöltözve áll mellettem.
- Itt vagyok na- áll meg mellettem morogva.
Le sem reagálom csak elindulok a garázs felé. Beülök a zöldre lefóliáztatott Ferrarimba és az iskola felé veszem az irányt.
Az iskola előtt leparkolok és együtt indulunk el a bejárat felé, azonban az iskolán belül megtorpanok.
- Menjetek csak, én is mindjárt megyek- nézek rájuk.
Csak bólintanak mindketten és a terem felé veszik az irányt én pedig a tanáriba megyek. Bekopogva az ajtón Mrs.Cox nyit ajtót az angol tanár.
- Mrs. Cartert keresem!- mosolygok rá kedvesen.
Bólint és rám csapja az ajtót, pár perccel később lép ki a kémiatanár az előbb idegbeteg módon bebaszott ajtó mögül. Kezében szorongatja tankönyveit és iratait.
- Oh, Mr. Bieber, miben segíthetek? Éppen hozzátok indultam órára- akad meg rajtam a szeme.
- Úgy érzem, hogy Avivanak sokat segítene beilleszkedés szempontjából ha a mi csoportunkba kerülne a kutatómunka alatt.
- Milyen kedves ez tőled, igazán meglepő, de lássuk csak- kezd el papírjai között turkálni.- Áhá! Meg is van. Megpróbálom megoldani. De most menj, nehogy én érjek be előbb a terembe!- kacsint rám és a lifthez sétál én pedig fel az osztályterembe.
Csengetéskor lépek be a terembe. Leülök Matt mellé a helyemre és a székben roskadva várom a fantasztikus kémia órát. Közben a sötéthajú lányt pásztázom, nem lenne képes embert ölni. Teljesen ártalmatlannak tűnik. Mrs. Carter lép be az ajtón.
- Gyerekek, annyi dolgunk van ma és még a kutatómunkát is ki kell osztanom- sipítozik.
Az egész osztály szenvedve fogadja az ismételten hisztérikus kedvében lévő nőt, évek után már unalmassá válik, akkor is, ha csupán heti egyszer kell elviselni. Azonnal képleteket kezd el írogatni a táblára és egymaga oldja is meg őket. 38 percnyi szenvedés után végre leteszi a krétát és elkezdi kiosztani a csoportokat.
- Isa, Jennifer, Dave és James- írja fel a táblára a követkő négyest is.
Bell egyből a mellette ülő Davere tekint, aki szinte fejét kezdi verni az asztalba. Megint megkapták Jennifert, remélhetőleg életben marad a lány.
- Aviva, Alice, Matt és Justin- körmöli fel újra a neveket.
Azonnal hat szempárt érzek magamon. Nem törődve velük elkezdem nyomkodni a telefonom. Így már biztosan kitudunk deríteni mindent a lányról és csak ez a fontos. A csengő csörömpölő hangja szakítja félbe az órát. Majdnem egész társaság körém gyűlik egyből, mire fájdalmasan felnyögök.
- Mi van?- förmedek rájuk.
- Ezt te hoztad össze?- biccent fejével a tábla felé Matthew.
- Ja- bólintok és megrontom vállamat.- Talán valami gondod van vele?- húzom fel jobb szemöldököm.
- Miért nem nyírjuk ki?- szólal meg mögöttem Gwen, aki eddig még nem volt itt.
- Te nem másik osztályba jársz?
- Ugyan, Justin, sosem tettünk meg ennyit azért, hogy rájöjjünk egy vérfarkas kilétére.- ismét ott bujkál hangjában a cinizmus.
- Hogy te mindig mindenkit ki akarsz nyírni- rázom meg fejemet- most ha megbocsájtotok- állok fel és hagyom ott őket.
Egyből Aviva felé veszem az irányt. Éppen vészesen komolyan magyaráz valamit Penelopénak, aki velem szemben ül. A barna lánynak haja be van fonva, amikor észrevesz a fonatot kezdi babrálni, zavartan. Avivának feltűnik, hogy barátnője nem rá, hanem a háta mögé figyel és rám kapja fejét. Mikor szemembe néz zavartan süti le szemeit. Másik lányra pillantok, majd biccentek egyet fejemmel így egyből kettesben hagy a másikkal.
- Aviva, ugye?- ülök le vele szemben.
Aprót bólint csak, de nem néz rám. Egy pillanatra körbenézek az osztályban dermedt csend van és mindenki minket figyel. Nem szokásom beszélni a többivel, megvédenem kell őket nem barátosdit játszanom minddel.
- Justin vagyok- térek vissza újra a lányra.
- Tudom- emeli rám végre tekintetét.- Sokat hallottam már rólad- kezdi el összeszedni cuccait.
- Penelope- nevetem el magam.- Hova készülsz?- fürkészem ujjat, amik szorgosan pakolják bele tolltartójába a tollakat.
- Fizikára- vágja rá egyből.- Megvárjalak?- fordul felém.
- Nem kell, köszi- dobok felé mosolyt és visszamegyek a többiekhez.
Árad belőle a kedvesség, nem hiszem, hogy akárkinek ártana szándékosan. Összeszedjük mi is a szükséges holmikat és közösen indulunk el a laborba. Isa és szerelme természetesen egymás kezét szorongatva, mire Dave öklendezni kezd. Sosem bírta a szerelmespárokat, valamiért kapcsolata sem nagyon volt pedig lehetett volna rá nem is egyszer alkalma. Terembe beérve felülök az utolsó padba Dave mellé, elénk az éppen egymást faló páros a mellettünk lévő padban Alice ül egyedül egészen, míg az új lány fel nem ül mellé a székre. Összemosolyognak és Mr. Wind érkezésével megkezdődik a fizika óra. Nehezen pörögnek a másodpercek és én egy szót sem értek az egészből, csak úgy, mint általában.
- Szerencsétek, hogy Aviva megérkezett, legalább növeli az osztályszínvonalát fizikából- néz végig rajtunk szemrehányóan, hiszen az előbb említett lány csípőből vágja rá sorjában minden egyes kérdésére a helyes választ.
- Egyetemleges tudás?- suttog David.
- Nem, akkor tudná magáról, hogy micsoda- gondolkozom el.- De lehet tudja is, csak jól takarja. Ha jobban belegondolok, a szagát sem lehet érezni.
- Szóval te sem éreztem- jelenti ki motyogva.
Picit megingatom fejem és telefonom nyomkodásának szentelem minden időmet.
Suli után már csak egy fociedzés várt ránk. Kapitányként ismét engem basztat mindenért Mr. Crawford. Fejemet a vállvédőmbe verve próbálom túlélni a férfit. Szeretek rögbizni, de ezzel a pasival még ez is kínzás.
- Bieber itt marad a többiek mehetnek- ül le a kispadra.
Szem forgatva megyek felé, legszívesebben képen röhögném.
- Romlik a teljesítményed, ha így folytatod elkell tőled vennem a kapitányi posztot.
- Ez most csak egy rossz vicc ugye?- röhögök fel hangosan.- Én vagyok a legjobb a csapatban, ugyan kit rakna be a helyemre- röhögök továbbra is.- További szép napot, Mr. Crawford!- hagyom magára a trénert az eszemet ötleteivel együtt.
Hangosan csapom be magam mögött az öltöző ajtaját és leülök szekrényem elé.
- Mi van?- néz rám Joe, úgy, mint egy őrültre.
- Crawford, megint kiakar baszni- vágok bele ököllel a mellettem lévő szekrénybe, ami be is horpad.
- Úgyse teszi meg, zuhanyozz inkább le.
Követem a fiatal srác utasításait és inkább a zuhanyzó felé veszem az irányt.
Hazafelé egy szót sem szólok egyik sráchoz sem. Az ajtót magam után tárva- nyitva hagyva viharzok be a házba, ahol ledobom táskám és a hűtőhöz lépek kajáért, de természetesen üres. Nem hiszem el, hogy megint nem vettek semmi kaját.
- Rendelek pizzát!- üvöltök ki a többieknek a nappaliba.
- Azzal már elkéstél, pont most ért ide- üvölt vissza teli szájjal Matt.- És ha látnád a pizza futárokat, hm- kezd el elismerően hümmögni, bentről pedig nevetés hallatszik.
- Megnézem közelebbről is őket- nevetek fel.
A nappaliba érve egyből a dobozokra vetem magamat és enni kezdek, mikor felnézek csak akkor tudatosul bennem, hogy kik is hozhatták a kaját. Aviva és Alice ülnek velem szemben. Felemelem tenyerem így köszönve nekik.
- Aviva, mi is a teljes neved?- szólal meg hirtelen Jonathan
Mindannyian értetlen fejet vágunk, fogalmunk sincs, hogy miért lényeges és mire akar egyáltalán kilyukadni a srác.
- Aviva Ray Mquen.
Torkomon akad a falat, mikor meghallom a teljes nevet. Síri csönd telepedik le közénk azonnal. Mindannyian tudjuk, mit is jelent ez. Körbenézek a társaságon, akik megilletődve tördelik kezüket vagy pásztázzák a földet, de semmi esetre sem néznek a lányra.
- Leszármazott- adok hangot a mindenki számára világos dolognak suttogva.  

4 megjegyzés: